BB – Bardócz Blog

Tisztelettel jelentem hogy a sikeresen telepítettem a legújabb WordPerss-t.

És egyzserűbb volt mint gondoltam!

Csak letöröltem a  wp-includes és wp-admin könyvtárakat, amjd feltöltöttem az új verziót felülírva mindent, kivéve a wp-config.php file-t…

Majd elindítottam a http://example.com/wordpress/wp-admin/upgrade.php-t vadul nyomkodtam a next-et…

És voila, már itt is a 2.7!

A köv lépés a Google Friend Connect beágyazása volt, de arról legközelebb mesélek…

Nem csak hogy három évesen alválltak a szüleim…

Nem csak hogy Mollinak mennie kellet…

De még a sz@ros kölkeim és a hárpia nejem sincs velem majd egy hete… :’(

Na jó, kölkeim nem mindíg sz@rosak, sőt Dudu leginkább bent tartani szereti 7-8 napig, hogy aztán többszörösen túlérlelve, csiriz szerű anyagként folyassa ki magából a fekáliát, mely így 10x büdösebb mint frissen, de még így sem tudja elvenni a kedvem legszebb lányom seggömbjének csókolgatásától…
Persze nem azon frissiben…

Tegnap meglátogattam Mollit…
Úgy tűnik jál érzi magát az új helyen, sőt, a padlószőnyeg és a lézer-játék kombinációja tagadhatatlanul a kedvence…
mert hát sokkal nagyobb poén kieresztett karmaink padlószőnyegbe vájása, miközben a piros elkaphtatlan pöttyöt kergetjük, mint a karom koptató csúszkálás a járólapon szintén piros bigyó kergetés közepedte…

A héten egyedüllétem nagy bánatában elkezdtem a www.wargammers.hu/blog -ot is készítgetni, ami kapcsán ráakadtam a google friend connect szolgáltatásra.

Valójában gugiék valószínűleg az agyamban kutakodhatnak, mert már vagy 2-3 éve gondolkoztam egy hasonló megoldáson, de azért mindenképp egyszerűbb hogy megcsinálták, mert ha rám várt volna a világ, akkor igencsak ráérősen várhatna még most is…

Minden esetre ide is fel akartam tenni, hogy ne kelljen külön ide regisztrálni senkinek aki kommentezni akara, de úgy látlom hocs csak a Wordpress 2.7.x verziójával működik, mi pedig még 2.6.x-on futunk.

Este még megnéztem – 1kor feküdtem le – és a design vihető tovább a 2.7.1-re is, így valamikor – a hétvége kivételével – megejtem a frissítést 2.6-ról 2.7-re…

A site ekkor nem lesz elérhető mindanyjiunk bánatára…

Megnyugtató volt hallani, hogy Mollyt szeretettel fogadták…de igazából folyton azon agyalok, vajon Ő mit gondolhat az egészről – hova tűntünk és miért nem vagyunk Vele, kik ezek az új emberek körülötte…tudom, ezek az én emberi agyam szüleményei, de nem tudok macskafejjel gondolkodni, sajna. Remélem, hogy mielőbb megtalálja helyét ott is és biztonságban érzi magát! Papesz gyakori látogatója lesz, én sajna nem tudok átmenni, de majd átküldöm Papesszal csókjaimat.

A nap másik aktualitása, hogy Makikat levittük kenguruban egy kurta sétára – erősen fújt a szél, nem mertünk hosszabb időt lent tölteni Velük…viszont végre végig simított Rajtuk is, rajtam is a kora tavaszi napsugár, és ez nagyon-nagyon jó érzés volt. Az esemény gyakorlati kivitelezése még tökéletesítésre vár, de néhány újabb neki lódulás és minden simán fog menni! Overálba bújtatott gyerkőcöket nem könnyű a kenguruba bújtatni, és magának a kengurunak a használatát is némi bizonytalanság övezte részünkről….fel a fejjel, Makik, bele fogunk jönni!

Makik holnap négy hónaposak!

Státusz ápdét, csak hogy ne érje szó a ház elejét, és hogy nehogy elfelejtődjünk meghívódni az új pecóba kölököstül…

Tegnap bizony Molly elköltözött…
Este még nem akartam írni róla, mert kavargott a fejem…
Rossz volt látni ahogy laposkúszásban közlekedik az új lakásban, habár mi már végigcsináltunk két költözést, és minden alkalommal bevetette a lélekszaggató, de a vadvilágban annál hasznosabb technikát…

Leginkább abban nem voltam biztos hogy Fintus Édesanyja hogy fogadja majd a cicát, mert a legutóbbi beszélgetésünkkor nem volt épp oda az ötletért…

Persze ezt is megértem, Maya nagyim is telljesen elzárkózott az adoptálástól, holott neki is és Fintuséknak is volt macskájuk…

Talán pont ez a baj, mivel mindanyjian kénytelenek voltak eltemetni - persze csak a szó átvitt értelmében – a macsekokat. Mikor Mollyt hazahoztam, tudatosan végigpörgettem magamban hogy mi lesz egy hosszú boldog macskaélet vége, és hogy hogyan fogom vajon mindezt én, illetve mi megélni…
Hát valahogy nekem is eszembe jutott hogy nem jó az ha a családban valakinek rövidebb időt osztottak mint a többieknek…

Egyszóval voltak bennem kételyek, de ma beszéltem Keresztapuval aki megnyugtatott, sőt este látogatóba is hívott!

Tegnap este Molly már az ágyon kvaterkázott Marika nénivel…
Jó sora lesz ott a csajszinak!

Az már rég el lett döntve hogy ha a lurkók beaktivizálódnak, Mollinak hosszútávú albérletet kell keressünk, de ahogy közeleg az idő úg nő a búbánat is…
Nem akarom hogy elmenjen…
És akkor meglátom a menüben is, mert családtag és részünk, mégha most sokkal kevesebb figyelmet is tudunk adni mint elötte… pedig megérdemelné…
akkor mégis jobb lenne neki?…

Most épp a keresztapját várom, mert úgy volt hogy elviszi, de nem érzem úgy hogy ott jó helyen lenne…

Kezdek lemerülni.

Egyre inkább érzem, hogy tartalékaim végét élem fel… elég volt a télből, a színtelenségből, a bezártságból, úgy kell nekem már ez a tavasz, mint egy falat kenyér! Kedvetlen vagyok, morgós, veszekedős – ha így folytatom, még a Makik is beolvasnak.

Rügyeket, zöldelő ágakat, sárga aranyesőt, napsugarakat! Ezt kívánom! És hogy végre elhagyhassam a lakást, órákat sétálhassak napsütésben a Makikkal, fáradtságtól tikkadtan haza érni…

Jövő héten Kanizsán leszek, leszünk – remélem, ott mindezt megtehetem. És ott már nyílik a hóvirág az udvarban…

Olyan nehéz szívvel olvasom az előző bejegyzést innen bentről…

Valójában mióta a Makik velünk vannak… de leginkább mióta hiper-interaktívak lettek, legszívesebben otthon maradnék egész nap…
Kár hogy azért nem fizetnek, meg hogy a kenyeret nem mosolyra adják…

Mindenesetre már most alíg várom hogy haza érjek, pedig van itt még jópár dolog amit meg kell tenni.
Hamarosan jelenés a Váci úton, aztán ha ott végaztem, – remélem 3-4 fele sikerül – akkor utána már haza veszem az irányt, hacsak valami közbe nem jön… remélem nem fog!

Ceje!

Egyszerre monoton és kiszámíthatatlan napokat élek. Megvannak a keretek, mint a reggeli együttlétek, mikor a Pindúrok felkelnek, 7 körül, etetés, játék, még Papesz is itthon van….de a következő biztos dolog már csak a fürdetés, este 7-kor - a kettő között kiszámíthatatlanok az Makik. Tegnap délután példátlan módon egyhuzamban aludtak 4 órát mindketten, úgy kellett felkelteni Őket fürdetéshez. Ok, előtte nagy vircsaftot csaptak, hol az egyiket kaptam fel, hol a másikat, és amelyik éppen nem a karomban volt, elégedetlenül sírdogált egészen a cseréig – ez azért elég fárasztó. Már mint nekem, de az lehetett Nekik is, ezt bizonyította a hosszúra nyúlt alvás.

És itt van a ma délelőtt – reggelizés után még ment a bohóckodás, aztán zokszó nélkül elaludtak 9 körül, majd 11:45-kor ébredt a Fiacskám. Ilyen nagyon ritkán fordul elő, Barab két etetés közben általában egy órát szokott csak aludni…szóval nagyon rapszódikusan működnek, és ez az, amit mindezidáig nem tudtam igazán megszokni, még mindig hajlamos vagyok terveket szőni – igaz, csak nagyon rövid távra, általában csak az aktuális napot szeretem fejben összerakni, de aztán Ők átszervezik rendszerint.

Nem vagyok elég rugalmas.

A másik, amit nehezen viselek, ha egész nap egyedül vagyok…Papesz általában siet haza melóból, de be-becsúsznak extra hosszú napok, amikor csak épp hogy fürdetésre ér haza, vendég sem jön….na, akkor néha elkap az az érzés, mintha egymagam volnék az egész bolygón. Pedig itt van velem Molly is, a Makik is, de Velük mégsem beszélgethetek…

Hmm, átolvastam – kicsit szürkére sikerült….szürkébbre, mint amilyennek szántam, ellentételezésül csatolok fotót, ma reggelről.

 

Adél már átalussza az éjszakát!

Legalábbis négy napja csak reggel ébred, illetve ébresztem… az első nap 6 körül már nyugtalanul nézegettem az órát, hogy most mi is van, mit tegyek, ébresszem, vagy hagyjam, de aztán megsajnáltam – biztos nagyon éhes lehet, csak még nem tudja, hát felkeltettem. Második nap reggelén is meglepetten észleltem, hogy a Lányom tovább alszik, mint én, és ismét nem tudtam kivárni, míg kéri a reggelijét. Ma reggel 7 órakor evett először! Bámulatos a csaj!

Igen ám, de ott van a kis zsivány Fiam, aki 4 óránál többet nem bír várni, így az éjszakai etetések nem szűnnek, csak egy szájjal kevesebbet kell jóllakatnom. Remélem, Barab is mihamarabb ráérez, milyen klassz végig aludni az éjszakát és akkor aztán jön a “kilakoltatás”, költöznek át a hálónkból a saját, most készülő szobájukba.

Ha jól belegondolok már elég rég volt hogy ilyen előfordult, de megint sikerült valakinek….
Pedig már igen várom… de miért is?

Tavaly már láttam az első két Zeit Geist kampány filmet. (1. rész – 2. rész – 3. rész)
Akkor is megmozdult bennem valami, de mikor a múlthéten megnéztem az újat, ismét fel lelkesedtem hogy lehetne ezt másképp is csinálni.

Ezen felbuzdulva ismét elkezdtem játszadozni a zéró kibocsájtású falu gondolatával, és hogy a zéró szemétkibocsájtás mellett a telljes foglalkoztatottság is megoldható lenne.
Ha más nem azzal, hogy minden beköltözőnek új házat építünk, könnyűszerkezeteset persze…

Nno már megint kezdem magam belelovalni, csak sajna gyorsabban cikáznak a gondolataima téma körül, mint az ujam a klaviatúrán…

Majd fojt köv…