BB – Bardócz Blog

Egyre inkább élvezem, hogy gyerekeim, gyerekeink vannak!

Eleinte leginkább csak a meló volt Velük, meg az új helyzet feldolgozása-elfogadása (ez sem kis munka!), mára viszont társak lettek, akik hol szórakoztatnak, hol pedig a hálás közönség szerepét öltik magukra…gyömöszölhetők, dobálhatók, rághatók, hempergőznek, négykézlábaznak (na jó, Dudu csak most kezd belemelegedni), és dumálnak, énekelnek, hőzöngenek….egyre kevesebb az érthetetlen sírás, ha mégis van, már tudjuk, miért van.

Már nem kapkodva állok neki egy-egy feladatnak, hátha felébrednek és nem tudom folytatni, hanem ha ébren vannak is, elszórakoztatják magukat hosszabb-rövidebb ideig az új járókájukban együtt, vagy az ágyukban külön-külön.

Tündéri angyalok és kutyaütő ördögök egyszerre, de ettől olyan imádnivalóak.

Egyébként még mindig velünk laknak, a beígért átköltözés késik, nem vitt még rá a lélek….bár ma reggel is eszembe jutott, de Papesz erre úgy reagált, hogy csak abban az esetben költöztethetem Őket, ha lesznek napok, mikor velünk alszanak, a nagy ágyban. Erre én meg azt mondom, hogy majd ha a saját kis lábaikon átmásznak hozzánk, jöhetnek, addig meg mindenki a sajátjában….nem tudnék nyugodtan aludni, ha ott lennének mellettünk, folyton értük aggódnék. Szóval lassan (szombaton) betöltik a 7. hónapot is és még szülői felügyelet mellett cimborálnak az álommanókkal.

Hiányzik Kanizsa! Az a havi egy hét odalent mindig feltöltött – Makikkal jó a vidéki élet! De szülőim most házfelújítanak, és nincs keresnivalónk a rumliban….remélem, hamarosan végeznek!

És azt is remélem, hogy Papesz kivesz a közeljövőben legalább egy hét szabit, amit jobbnál jobb programokkal fogunk telizsúfolni.

Dudus

buli a járókában

Barab

Hétvégén többedmagammal szabtam ki a büntetést a kormányzó párta…
Bár én Mr. Bean-t is büntettem volna, az emberek többsége valami érthetetlen oknál fogva mégis csak Viktorra szavazott, pedig a jobboldalon indúlt olyan aki még nem játszotta el a bizalmat…

Egy szó mint száz én is a Jobbikra szavaztam, bár a másik lehetséges a jelöltem az LMP – HP volt, úgy döntöttem hogy őket majd a Parlamenti választáson fogom erősíteni.
A jobbiknak sikereült is meglepetést okoznia, 3 képviselővel a 3. helyen áll a magyarországi pártok között!

Érdekes továbbá az hogy a jobboldal a szavazatok 70%-át szerezte meg!
Ez nem piskóta, és szépen mutatja hogy az eddigi bal oldali szavazók igenis átszavaztak a jobb oldalra…
Olyannyira hogy szerény személyem - az eleddig MSZP – SZDSZ szavazó – a Jobbikra adta voksát, ami meglehetősen távol áll eddigi pártfogoltjaim ideoglógiájától, csak hát az ember egy idő után már megelégeli ha telljesen hülyének nézik, és amit ma mondanak, azt holnap letagadják.

Bizonyára a nemzetközi pénzügyi válság is szerepet játszott a radikalizálódásban, de én tartom azt hogy a szükség helyzetekben radikális lépésekre van szükség, amit természetesen majd lehet (elfel)ejteni ha eljött az ideje.

Más: Egyébként a választási körben telljesen el voltak olvadva a gyerkőcöktől, és apa nem kis büszkeségére agyba főbe dícsérték Dudmerákot és Kutyedlit is!

Két napja a Fiam elkezdte szopni az ujját! És nem ám szabálytalanul két ujjat, hanem ahogy kell, a hüvelyk ujját és közben a többivel az orrát-arcát simogatja – így csináltam valaha én is. Az örömködés oka egyrészről az, hogy kisbabáknak szerintem írtó jól áll az ujjszopás, másrészről végre talált valamit, amivel lenyugtatja magát, és nem bömböl a végtelenségig hergelve magát. Remélem, Ő is örül az új fejleménynek!

Adél már régóta ujjfüggő (az Ő esetében valóban függőségről van szó – amint teheti, rögtön a szájába nyomja mutató- és középső ujját), eleinte cumizott, aztán – lévén okos lány – rájött, hogy az ujjakkal elérheti ugyanazt a hatást, viszont nem potyog ki folyton-folyvást.

Legalábbis a minap éjjszaka Gooo ezt álmodta…

Sőt az álomban mikor Kanyizsán voltunk, én is, majd fiam is kimentünk a helyi “naggyűlésre” majd az utcákra…

Ma este pedig találtam egy képet még a kezdetek idejéről..

Adél egy nap alatt “beérte” öccsét – már Neki is megy a hátról-hasra és a hasról-hátra átfordulás. Tegnap sikerült Neki először, és azóta többször bemutatta nekünk a gyakorlatot.

Tegnap mérlegre is kerültek: Adél 7900 gr, Barabás 6900 gr.

Fejenként egy banán elfogyasztása már meg sem kottyan a Makiknak, lassan elkezdhetik a főzelékek ízlelgetését.

Ennyi fért most bele, most ébredtek fel, mennem kell.

Visszatértünk a kanizsai kiküldetésből, ami kicsit hosszabbra sikerült a tervezettnél és így utólag a vágyottnál is. Szeretünk (ill. én szeretek és remélem, hogy Ők is) lent időzni vidéken kikelet óta, jó kis sétákat lehet tenni és a napközbeni gyermekfelügyelet, amit apum személyében intézünk, biztosít nekem is némi szabadidőt, amit házon kívül is eltölthetek, ha a kedvem úgy tartja. Sok más viszont eléggé hiányzik a távollétek alatt, persze leginkább Papesz. Szóval jó volt, elég volt, köszönjük! Legközelebb talán a kiskanizsai búcsú idején járunk arra….majd meglátjuk.

Gyermekeink szerdán fél évesek lettek!

félszülinap

Énekeltünk Nekik, és gyertya is gyúlt a tortájukon….igaz, csak bolti torta volt most, de megígértem a Makiknak, hogy az első szülinapjukra én sütök…túrótortát!

Adél 7550 gr, Barabás 6700 gr – egyéb számbéli jellemzővel nem rendelkezünk. Egyre ügyesebbek, okosabbak és szebbek is természetesen, nap, mint nap szerelmet vallunk Nekik. Adélnál elkezdődhetett a fogzás, legalábbis erre utal a nyafogással töltött idő növekedése, valamint az alsó fogínyén látható két apró fehér folt. Az őrült nyálzás már hónapok óta napirenden van, ez nem tűnik kifejezetten ráutaló jelnek. Mindent kapásból tolnak be a szájukba, és szívesen edzik rágóizmaikat embertársaik ujjainak rágcsálásával – hogy egyem a kis szívüket!

Barabás jobb szeme sajnos nem mutat javulást, így jövő héten dédimamája intéz számára egy látogatást a szemklinikára. Na, ettől kicsit tartok! Valószínűleg át kell fújni a könnycsatornáját – még belegondolni is borzalmas.

Elkezdődött a várva várt hozzátáplálás is – ügyesen eszegetik négy napja az almapürét. Fokozatosan növelt adagokkal ma oda jutottunk, hogy ketten bevágtak egy egész almát tízóraira….utána persze még volt szopi is. Hétfőn megkóstolhatják a banánt is. :)

Ma pedig elmentünk Zebegénybe, megnéztünk egy kiadó házat az erdő szélén…..nehéz erről írnom, mert összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy mi valószínűleg soha nem fogunk ott lakni. Gyönyörű a hely, a ház is teljesen rendben van, bár nekünk meglehetősen nagy volna, főleg télen, fűtés idején….meg hát messze is van, és muszáj számításba venni azt is, hogy néhány év múlva vissza kell mennem dolgozni.

Holnap megyek Szlovéniába munkálkodni.
A hasznost pedig összekötöm a kellemessel, és hazahozom a családot a Nagykanizsai rokonok fogságából…

Nem hinném hogy a rabság oly szörnyű volt, de elég belőle… Hogy mostanában közkedvelt írónk szavaival éljek:
Afjátok vissza a <Gyerekeimet>…!!!

Plusz még a google hack részeként emitt egy link: Oral fisting

családi

Tegnap készült, a MoJaHo-n, a Vasúttörténeti Parkban, ahol Papeszék is “felléptek”. Imádtam, hogy végre eljutottunk együtt egy rendezvényre, még ha nem is egy jó kis Quimby koncert volt ez… Eljön annak is az ideje!

Amúgy nincs időm mostanság blogolni – egyre több időt kell a Makikkal foglalkozni, ha meg éppen alszanak, hát belevetem magam a háztartás egyéb feladataiba. Estére meg úgy kidöglök, hogy egy épképzláb mondatot sem tudnék összerakni…igaz, ez most is nehezen megy, mert Barabás az éjjel nem hagyott aludni, de legalábbis nem eleget. Jó volna, ha végre leszokna ezekeről az éjszakai kajálásokról. Valószínűleg nekem is tennem kellene a dologért, de nehezen veszem rá magam, főleg, mikor az éjszaka csendjébe belezendül a dobhártya szaggató sírása és a legegyszerűbb megoldásnak még mindig a mellre tétel bizonyul.

Velencén is voltunk tegnap – íme, a bizonyíték:

Papesz Adél Soproni

Go Barab Coronita

Nos ugyan jó sok idő telt el azóta hogy ígértem megosztom a Google Friend Connect integrációval kapcsolatos tapasztalataimat, de sajnos csak most jutottam el odáig hogy monitorra is vessem azokat.

Mindeken előtt ajánlatos a hivatalos GFC plugint elfelejteni, helyette pedig a Joost De Valk féle patchelt plugint használni.
A működő és hibajavított GFC Plugint innen tölthetitek le: Google Friend Connect Plugin by Joost

Mint minden WordPress plugint, ezt is telepítjük, majd aktiváljuk.

A plusz a Joost féle disztribucióban, hogy letilthatjuk a belső felhasználó kezelést (ergó nem regisztrálhat senki, cak az Admin hozhat létre felhasználókat) és mégis lehet kommentezni, méghozzá úgy hogy csak belépés után - egy létező Google Friend Connect fiókkal – enged a bejegyzésekhez hozzászólni.

Nem kell tenni mást, mint a comments.php filet megfelelően editálni.
Keressük meg az alábbi részt:

if ( get_option('comment_registration') && !$user_ID ) : ?>
You must be ....

Ez alá be kell másolni a következő sorokat:

<?php if (function_exists('fc_wp_comment_form')) {
  fc_wp_comment_form();
} ?>

Az eredmény nem más, mint hogy ha nincs bejelentkezve a felhasználó – és miért is lehetne ha nem tud regisztrálni -, bejelentkezhet a Firend Connect segítségével és hozzászólhat!
E mellé még kötelezővé tehetjük a bejelentkezést a hozzászóláshoz, így remélhetőleg nem fogják szét spammelni az oldalunkat, és még a látogatóknak sem kell minden site-hoz külön jelszavakat megjegyezniük.

Végre vége a hétvégének…

Nem mintha nem lett volna érdekes a hétvégi XIII. Nemzetközi Mosonmagyaróvári Makett-kiállítás és -verseny, de már eleget voltam távol a gyerekeimtől, és a nejemtől, éppen itt volt az ideje hogy végre ismét összebútorozzunk, és hogy esténként Barabás  “nagy mókás” könyörtelen – leginkább ordításra hajazó – sírására keljek éjjel, illetve hogy mikor lefekszem, hőn szeretett nejem ismét csacskaságokat suttogjon a fülembe…
“Összemorzsázzák a lepedőt” – búgta halkan – valószínűleg még álmában - mikor tegnap este mellé feküdtem…
“Nem morzsálnak, játszanak” próbáltam megnyugtatni, s ha nem is ennek a megnyugtató válasznak köszönhetően, de végre a fülembe szuszogott, és így alhattam el…

Nnna de mit is tanultunk a hétvégén…
A kiállítás minden szempontból kiemelkedő volt! Baromi sokan voltak kint, – köztük rengeteg külföldi – idén végre kiköltöztették az eredményhírdetést a lehetetlen akusztikájú aulából egy sörsátorba, aminek az akusztikáját két napik teszteltük rokkendroll és blues zenével.

Azonban a legfonotsabba mit tanultunk – bár legnagyobb sajnálatomra képekkel nem tudok szolgálni -, hogy Mosonmagyaróváron magánszállásra SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT NEM MEGYÜNK!!!
Hacsak nem kaland turizmus a célunk…

Honvéd utca 15. …
Nehéz lesz elfelejteni a címet…
Miután a szervezőknél kifizettem a szállást (4 főre 26.000 volt Kati & Sanyi, Gable és Én), gyorsan meg is közelítettük gyalogszerrel, hisz minden a környéken van, a hely olyan mint Szentendre, csak sokkal szebb és kevésbbé zsúfolt.
A szervezővel megállapodtunk hogy megfelel a magánszállás, ha nincs ott a főbérlő és egyedül vagyunk a lakásban.

Ennek örömére mikor odamentünk, egy idős – nagyjából a nagyszüleim és a dédszüleim közötti – néni fogadott, s röögtön be is mutatott minket a fiának – aki apám és nagyapám között helyezkedhetett el fél úton -, aki felkisért a felső emeletre hogy megmutassa a szobákat…
Ekkor már kezdtem gyanakodni, és a zsigereimben éreztem hogy – finoman szólva – a szállással kapcsolatos terveink dugába dőltek…

Az emeleten volt két szoba egymás mellett, mi ezeket kaptuk meg. Az ágyak - az enyém inkább heverő  volt – még az átkosből maradtak itt és – mint utóbb bebizonyosodott - rendkívűl kényelmetlenek voltak (de legalább ennek okán, minden reggel korán keltem )

Ezután az úr megnyugtatott, hogy ő minden hajnalban megy dolgozni, így nem fog zavarni minket… merthogy az emeleten vele fogunk oszotzkodni…

A szobák bemutatása és a kezdeti sokkolásunk után az úr idejét érezte hogy végső csapást mérjen tudatunkra, így “megmutatom a fürdőt és a WC-t” felkiáltással egy ajtóhoz vezetett, melybe miután betekintettem ki is fordúltam a következő szavak kiséretében: “Igen, látom itt a WC, de hol a fürdőszoba?”… “Ott van az, csak nézze meg” jött a válasz…

És tényleg ott volt… Mármint amit a háziak fürdőszoba alatt értettek…
A méter szer 3 méteres helység elejében volt a mosdókagyló, a végében pedig az angol wc…
Valahol a kettő között a padlón volt egy lefolyó, de én még ebből sem jöttem rá hogy ez a helység maga a zuhanytálca…
A mosdókagyló csapjából ugyanis ki volt vezetve egy zuhanyrózsa. Bár ellenállhatatlan vágyat éreztünk hogy kipróbáljuk az angol wc-n való zuhanyzást, de végül ezt kihagytuk…

A fürdőszoba flash után már biztos voltam benne hogy nem szeretnék a nagyin keresztül közlekedni, de ugyanakkor abban is biztos voltam hogy Ő pont ezt szeretné… (ez utóbbira igazolást találtam a nagyi ablakában elhelyezett – és a kapura irányított visszapillantó tükör – felfedezésekor… ugye mindenkinek megvan a szitu?!)
Kissebb verbális birkózás után a hölggyel sikerült beláttatni hogy nem fogunk átjárni a lakásán és hogy mindankinek az a legjobb ha ad egy kulcsot a külön bejárathoz.

Sanyi reakcióit a szállás kvalitásait illetően inkább nem ecsetelném, de mindenkit biztosíthatok róla hogy bizonyos szempontból helyén-, mégha hiábavaló is volt, mivel más szállás már nem volt a rendezvény idején…

Konklúzió: Ha fehér ember vagy – esetleg ilyen származásra valló igényeid vannak - akkor messzire kerüld el a Mosonmagyaróvári, Honvéd u. 15.-t.
Ha viszont a Balkán a mindened mégis inkább nyugatra utaznál, akkor ez a hely pont neked való! Sok szerencsét hozzá!