BB – Bardócz Blog

Bár a Google fordító szolgáltatása nem újekeltű, én mégis csak most fettem a fáradtságot hogy kipróbáljam… jól le is fárasztott…

Read the rest of this entry »

Meglepően könnyen ment a tegnap éjszakai erőpróba.
Azt gondoltam hogy fiunk újult erővel vág majd neki a harcnak az éjjeli szopizás reményében és lelkileg arra készültem hogy több összecsapásban mérhetjük össze erőnket és kitartásunkat.
Az erőpróba egyébként komoly, mert amikor Barabás nem akar aludni, akkor mindíg hátra vágja magát, és komoly munka kell ennek megakadályozásához. Meglehet apa már kidolgozott egy technikát, ami azt jeletni hogy egyik kezével a terrorista csípőjét nem engedi megemelkedni, másikkal pedig a monoton popózással igyekszik megnyugtatni a kis manót, aki mindeközben világraszóló fájdalmáról – elismerten nem fizikális – igyekszik meggyőzni a szülőket.

De nem így történt…
Mármint nem volt több mérkőzés, csak egy – legalábbis én egyszer keltem fel… – és az is rövidebb volt mint az előző, és sokkal halkabb is…

Az első alkalommal konkrétan a megszokott – Jajj Istenem mi lesz most… Vége a világnak… Könyörgöm adjatok enni, mert éhenhalok! Adjatok enni mer’ baj lesz!!! Adjatok már enni az Isten fáját, mer beszakítom a dobhártyátokat!!! (Álltalában eddig bírtuk és ekkor már Anyu cicije is a látóhatáron volt, de azért még ilyenkor is rá tudott dobni egy lapáttal…) – forgatókönyvet követte, akkor vagy fél órán át kellett popózni, két részletben – merthogy bevetette a “Megnyugodtam – Elaludtam” cselt, majd mikor Apa ismét lefeküdt aludni, ismét jött a dobhártya szaggatás…

Most már csak halk könyörgés, majd a könyörtelenség láttán morgolódás és önaltatás következett, és az egész nem vett időbe többet mint 10-15 perc…

Fiam, büszkék vagyunk rád!

Mögöttünk az első éjszaka, mikor Barabás nem szopizott!

No, nem azért, mert nem is kért – éjféltájt nagyon is hangot adott étkezési igényének, de Papesz álomba popózta, míg én az ágyban senyvedtem, szívszaggató érzés volt hallgatni, ahogy könyörög a megszokott éjszakai szopiért…iszonyatos bűntudatom volt. Majdnem feladtam, de Áron kitartó volt és nem hagyta – ezúton is gratulálok Neki! Volt még egy másik próbálkozása a Fiatalúrnak, fél 3-kor, de arra már fel sem ébredt az apja, olyan gyorsan visszaaludt a kis Drágám. Aztán reggel fél 6-kor ébredt, akkor meg is kapta jól megérdemelt tejecskéjét.

Nem bízom el magam, valószínűleg lesznek ennél még nehezebb éjszakáink, de akkor is büszke vagyok a Fiúkra, mindketten derekasan helytálltak.

Délutén Juliéknál vonltunk Érden.
Dius haverozott, így csak az szülőkből meg azt ikrekből állta a banda…
Lányom nem sz@rozott, Anyja nyomdokaiba lépett…

Származási hely: 2009 Június

Származási hely: 2009 Június

Kint eltöltöttük az uzsonnát és nagy csodálattal fogyeltük a cicmorgókat is. (Rumli és Nyaki)

Származási hely: 2009 Június

Származási hely: 2009 Június

Származási hely: 2009 Június

Végül este észrevettük hogy Dudu hasa rálóg a puncusra…

Származási hely: 2009 Június

Anya megjött a turkálásból, és sok-sok hasznos és nélkülözhetetlen dologgal tért vissza!

A nélkülözhetetlen kategória győztese Barabás hátizsákja.

Származási hely: 2009 Június

Amíg Barabás apával a hálószobában csendespihent, Dudu anyával hintázott.

Származási hely: 2009 Június

Származási hely: 2009 Június

Most pedig indulunk NJuliékhoz Érdre látogatóba…

A turkálóba új ruhát nézni a Makiknak.
Ők meg itthon maradtak Apával, agyramenni.

Sajnos nem megy nekik, mert jól elvagyunk, épp most fejeztük be a 10órait.

Származási hely: 2009 Június

Származási hely: 2009 Június

Az almás-banános-őszibarack verhetetlen, Barabás gyakran hisztizik ha épp nem ő van soron…

Majd a járókában törtek zúztak, illetve gyakorolták a földöntúli hangokat…
Nyávogással kevert böfögés, és reszelő hangú nyöszörgés, nyekegéssel kiegészítve…

11 magasságában Mari Nagyi elvitte őket sétálni, most értek haza (11:52), Dudu egész végig nem aludt, szóval neki sipirc volt aludni… most (12:00) az oldalán alszik, a kedvenc IKEA tündérbékáját ölelve.

HA ez nem FAKE, akkor már nem lélegzett mikor felvették a segélyhívást…
Oxigén sátrakba ne fektessetek…

A hétvége nagyon jól telt, voltunk Leányfalun meggyet szedni, Horányban kiadó házat nézni, Jóatyámnál családozni és apa torokfájása is enyhülni látszik!

Read the rest of this entry »

Mély verem ez a szerelem! Jóideje zuhanok már lefelé benne, de még nincs megállás, úgy látom…ne is legyen, azt kívánom! Őszintén szólva nem gondoltam, hogy a csecsemők ilyen szórakoztatóak tudnak lenni – persze lehet, hogy csak szüleik (és nagyszüleik, naná!) számára azok igazán….no, mindegy is, nem ez a fontos, hanem azok a pillanatok, mikor a boldogságtól átnedvesedett szemeimmel csak némán figyelem Őket, vagy együtt viháncolva Velük idétlenkedünk (jé, még bennem is él a gyermeki lélek!! ), esténként táncraperdülünk, énekelgetünk… szóval ez ilyen jó is lehet?!

Papesz tegnap azt kívánta, bárcsak sose nőne meg a lánya. Valóban kafa ez az időszak, és egy pillanatig nem jut eszembe, hogy sürgessem az idő múlását, de az egyik legizgalmasabb ebben az egész gyermekesdiben a fejlődésüket figyelni. Minden napra jut valami az újdonságokból – hol egy új hang, hol egy új mozdulat….le nem állítanám ezt a folyamatot!

Ma töltötték be a 7. hónapot.

Adél 8500 gr, Barabás 7150 gr – jól elhúzott a Kiscsaj, pedig javarészt azonos mennyiségeket esznek, sőt, Barabás az éjszakai kajálásaival valószínűleg még többet is. Mások. E téren is. És minden más téren is. Mázlisták vagyunk – egy időben gyönyörködhetünk két, teljesen különböző embergyerekben. Adél továbbra is a nyugalmat, néhol talán a lustaságot képviseli rendületlenül, Barabás meg egy percre nem áll le, kivéve, ha alszik…..nem véletlenül ragadt Fiamra a KukacBenő név máris – elképesztő az aktivitása, szórakoztató és néha fárasztó (a pelenkázást sokszor teljesen ellehetetleníti).

ui.: Voltunk lent Kanizsán! Drága jó Emberem van nekem! Köszi Papesz!

meggyes banán

ez is

délutáni szieszta (két ujjas)

délutáni szieszta (egy ujjas)