BB – Bardócz Blog

Megnéztem az utolsó bejegyzésem dátumát – majd’ egy hónapja, hogy itt jártam.

Röstellem magam eléggé, de a hallgatásnak azért volt oka is: Kanizsán töltöttem a Picikkel két hetet, aztán miután haza jöttünk, bedöglött a PC, itthon van Verocs is, így nagyobb az “átmenő forgalom”, nincs annyi üresjárat, amikor leülhetek és összeszedhetem a gondolataimat.

Drága gyermekeim már egy órája alszanak, ezért valószínűleg most sem merülhetek el az írás sűrűjében – hamarosan ébredni fognak. Ebéd kész, lakás rendben, már csak Velük kell foglalkoznom ma…..na, meg majd Papesszal, ha hazaért.

Szóval a gyerekek…..nos, az egy hónap ekkora Mütyürök (9 hónaposak + 4 nap) életében nagy idő, rengeteg minden történt Velük, velünk….Adél két alsó foga már jól látható, szépséges arca még tündéribb lett általuk , és Barabás is gazdagodott két foggal, két héttel Adél után Ő is befogasodott. Fiúnk rosszabbul viselte e jeles eseményt, volt két-három napja, mikor hisztisebb volt, de még így is szerencsésnek vallom magunkat, mert nem voltak éjszakai ébredések, lázas babatestek, pöttyös babapopsik etc. Stramm kölykök ezek, nna!

Ami a mozgásfejlődésüket illeti, a következő újdonságokkal szolgálhatok:

- Barabás szabályosan és villámgyorsan mászik, négykézláb már bárhova eljut, sőt, lépcsőzik is – igaz, ezt csak a kanizsai nagyszülőknek mutatta be, de Nekik háromszor is. A mászást általában arra használja, hogy mielőbb elérjen olyan helyre, ahol állásba kapaszkodhat, az ülést leginkább akkor választja, ha elmélyül némely tárgy (semmiképpen sem játék!) tanulmányozásában. PAKOL! MINDENT! Be kell valljam, azt reméltem, hogy lesz még néhány “nyugisabb” hónapunk a pakolós időszakig…. Nem lehet már felügyelet nélkül hagyni néhány percre sem, csak ha a járókában hagyom, az ellen viszont határozottan és borzalmas hangosan tiltakozik.

- Adél nem mászik. Viszont az álldogálást szinte megszállottan szereti. Képes helyváltoztatásra, de ahhoz nagyon erős motivációnak kell a közelben lennie, mert azért az hozzá tartozik, hogy 2 m-nél hosszabb utat nem tesz meg….és azt is leginkább úgy, hogy egyik ülőhelyzetből a másikba helyezi popsiját, így “araszolgat” a Hercegnő….no meg persze állva is halad, de ahhoz kapaszkodó is kell ugyebár.

No, mára ennyi, mennem kell.

Szerdán úgy volt hogy végre valahára Go és Papesz együtt elmegy és jól kirúg a hámból, vagy épp ellenkezőleg, ha nem is a hámba…
Össze is kürtöltük a csapatot – Laci, Era - hogy megtekintsük a ZP talán legnívósabb koncertjét, de sajna a dolog nem úgy alakúlt ahogy azt szerettük volna… Read the rest of this entry »

Múlt péntken jópár hónap kihagyás után – mivel Andy ex-kollégánk az államokból hazalátogatott – bevettem magam a vársoba, ott is az alternatív fiatalok és öregek exkluzívan lepattant luxus sörözőjébe, a Szimplába.

Read the rest of this entry »

Újabb lépéseket tettek-tettünk az önálló felnőtt élet felé – mai tízóraijukat már az etetőszékből ették, és már van egy fogas gyerekünk is: Adél!

Előbbiről fotóval is szolgálhatok, utóbbit még nem dokumentálhattuk – inkább csak tapintható a fogacska, mintsem látható. Néhány nap, és az lesz!

Ó, és majd’ elfeledtem – Barabás felállt a járókában, persze kapaszkodva, és már végig is járja a rács mentén. Adél ezzel nem vesződik, segítséggel ácsorog ott szívesen, de önszántából még nem állt fel…viszont szépségesen és stabilan csücsül.

csüccs

bizonyíték I.

bizonyíték II.

kincsek után kutatva

itt a fogam hol a fogam

kinn a bárány, bent a farkas

vonatozzunk

figyelem

tízórai

Nnno emitt van az eredménye…

Ez lett

Az oldal kicsit szétesett, de sikerült gatyába rázni…

Látom hogy Go is épp bloggol de fittyet hányva a párhuzamos bejegyzésírás problémáira… mármint hogy akkor két bejegyzés lesz kábé ugyan arról a témáról… merthogy mi másról is írnánk mit hogy Dudmerák és Kutyedli kiköltözött a hálónkból, és immáron saját szobával rendelkeznek, ahova ha egyelőre nem is, de talán hamarosan kopognunk kell belépés előtt…

Szóval igen, tegnap estét már külön töltöttük és hát ez ugyan Dudukámat kisit megviselte – éjjel felriadt álmából és hangos sírással adta tudtunkra hogy ez így kujvára nem jó, hogy körbenéz és sehol egy Anyu vagy legalább egy Apu – de Barabásnak valószínűleg nagyon bejött az új teritórium, mert egy hangját nem hallottuk az éjjel… mondjuk nekem elég jó az alvókám, de Go sem reklamált hogy állt volna a bál a kisszobában…

Az még egy érdekes érzés hogy a kisszoba ahova a kölököket pateroltuk, régen az én szobám volt – a háló pedig a nővéreimé – és nagyon sok emlékem van a régi mivoltáról… érdekes belegondolnom hogy nekik is meglesznek a saját, talán enyémhez hasonló emlékeik, ugyanonnan, csak telljesen máshonnan…

…hogy Q-rvára hiányoznak a csöppségek, no meg az Anyjuk…
Régebben élveztem az egyedül utazást, de úgy tűnik ez is megváltozott…

Készítettem pár képet, de persze az átjátszó kábelt otthon hagytam…

Ja voltam a Volt-on…
Merilin elég ratyi volt, de a Quimbi megcsinálta az estémet!

…Adél első felüléséről.

A hazafelé tartó HÉV-en ültem már, mikor jött az üzenet Papesztól, hogy Dudu felült. Legszívesebben elkiáltottam volna magam örömömben, alig fért belém a büszkeség….elsőként anyut hívtam, tudtam, hogy az Ő szíve is kivirágzik a hír hallatán, és azt is tudtam, hogy egy lakásfelújítás idején mekkora lendületet tud adni egy ilyen újság. Szüksége is volt rá a sok idegeskedés mellett. Tarts ki Anyu, holnap találkozunk!

Szóval a mi gyönyörűséges Lányunk beelőzte öccsét, és elsőként végrehajtotta a nagy feladatot. Csak így tovább, Dudmerák!

A film egyébként jó volt, mindenből pont annyi volt belőle, amennyi még jólesik az ember lányának… a főszereplőnő Audrey T. pedig ismét remekelt, jóformán odatapasztotta a szemem a vászonra. A vetítés után pedig fagyi-capuccinos kényeztetés járt még a lányoknak….köszönjük!

Barabásnak ez volt a negyedik szopimentes éjszakája, és az első, amikor meg sem próbált kicsikarni belőlünk semmi étket. Remélni sem mertem, hogy ilyen gyors fejlődés fog mutatkozni e téren részéről. Bravó, Kicsifiam!

A másik dolog, ami miatt e nap kitüntetett, hogy majd’ egy év óta először megyek moziba! (nincs akkora vigyor, amekkorát szívem szerint idetennék!) A Coco Chanelre esett a választás, mint nyitó darab, a helyszín pedig a hőn szeretett Puskin, amit “előző életemben” oly gyakran látogattam.

No, de addig még sok a teendőm, lépek is!