BB – Bardócz Blog

Oh my God!

A rég várt Wave meghívóm végre megérkezett!

Mint ismeretes a Wave-et a kommunkiáció – vagy legalábbis az email – jövőjének kiáltották ki, és az annó megnézett videó alapján el is hittem…
De hamarosan jön a puding próbája amit itt le is fogok közölni…

Ugyan összehasonlítási alapom nincs, így ha nem is a különbséget, de a törődést mindenképp éreztem…

Ugyanis míg múlt szerdán elindultunk Hollandiába Verocshoz, a sors közbeszólt, alig hogy átléptük a Német-Holland határt Ludovic megelégelte az utat és nem volt hajlandó a kuplung lenyomására kiemelni a fogaskerekeket… pontosabban 3-4-ből egyszer…

Nnno, mikor csütörtök hajnalban odaértünk meglehetősen aggódtam a dolog miatt, de aggodalmam hamar elnyomtam Verával és Barttal egy kis füstokádás közepette…

Mivel előzőleg 12 órát vezettem, sok altató nem kellett, rá is vetettem magam a felfújható vendégágyra majd sötétség…

Pénteken felhívtam az Assistance-t…
Az autó MKB-s így náluk kezdtem. Az adatok felvétele után visszahívtak – ezúttal – egy Ford Assistance-os sráccal a vonalban.
Miután a Fordos srác ismételten megkérdezte mindazt amit az MKB-nak már elmondtam, biztosított hogy keresnek egy közeli szervízt majd visszahív – mivel felajánlottam hogy odaviszem az autót, nem kell kijönniük…

Innen csend…
De mivel én sem vagyok hülye, ráadásul Bart – aki a helyi erők képviseletében segítette kálváriánk fájdalom mentessé tételét – kiderítette hol az egyetlen Ford szerviz Tilburgban, beszélgetésünk után fél órával ismét hívtam a Ford Assistance-t – ők egyébként az Autóklubhoz vannak kiszervezve – ezúttal a szalonból…

Ez időre már nekik is sikerült kideríteni hogy hol az egyetlen Ford szerviz a városban, és ezt lelkesen meg is osztották velem.
Csakhogy minekután a szerviz már kézre került, az én problémám nem az odajutás volt, hanem hogy a drága jó hollandok a magyar rendszám láttán MÉG MIELÖTT megnlézték volna az autót kijelentették hogy csak KP-ra segítenek…
No itt megint felment bennem az ütő… garancia meg lóf@sz?! – gondoltam és már hívtam az Assistance-t ismét…
A vonal túlsó végén Bakonyi kisasszony megnyugtatott hogy természetesen garanciális az autó és ezért nem kérhetnek egy vasat sem…

.

.

.

Kálváriánk folytatása hamarosan…

Igen, a kis vakarékok ma lettek egy évesek…
Hihetetlen hogy szalad az idő… Már egyedül állnak, és kölesgolyót -  meg egyéb mást is – rendszeresen ropogtatnak…

Most épp a rendes kelés utáni nyafi van műsoron, de holnap messzi és közel földről is elibük járulnak hódolóik…

Lesz sok torta, meg vigazság…
De most apának még munka, meg egy kis Adél vigasztalás következik…

No nem mintha a mai nap pótolnánk valamit ami kimaradt, de ezt látom az irodából amikor kinézek az ablakokon…

Sok minden történt az elmúlt héten, az érdekesebbek álljanak itten alább…

Megnéztem a Zombieland-et, Woody Harelsonnal a címszerepben…
Hát mondhatom hogy kujvajó zombi road moovie-t sikerült összeütniük, én végig röhögtem az egészet, és Goo sem fogja megúszni anélkül hogy megnézessem vele…

Barabás eltanulta Adéltól -  az általunk  bazseválásnak nevezett – csettintés imitálást, és tegnap teljesen kivolt, húgival egyetemben…

Este… pontosabban dálután megyünk Paszadénába… pontosabban Piadinába… a Casa Piadinába.
Itt megünnepeljük Barbiékat akik a helyet nyitották és kifejezzük reményünket hogy bejön nekik és végre azzal foglalkozhatnak amit szeretnek is…
Aztán pedig rajtunk a sor… bár ez még várat magára…

Kafa gyerkőceink vannak!

A hétvégén két babazsúron is jelen lehettünk, és a Kispockok remekül vettek minden akadályt – szüleikkel (de legalábbis anyjukkal) ellentétben egyáltalán nem őrültek be a nyüzsgő-rohangáló-repkedő-ordítozó-falraisfelfutó gyerekektől. A többi apróság még nem igazán érdekli Őket, de boldogan kergették a lufikat, tépkedték a színes-zörgő csomagolópapírokat…azt akartam írni, hogy kissé még antiszociálisok, de így visszagondolván ez sem igaz, hiszen a felnőttekkel nagyon is szívesen barátkoznak, főleg ha adott Felnőttnél egy kis lejmolnivaló kaja is van éppen.

Lesznek majd képek is illusztrációként, ha haza kerül a fotómasina.

Ma olvastam hogy az Index birtokába jutott dokumentum szerint a Jobbik a neten “támad” és  pártvezetés már elkészült a szakirodalommal.

A cikk hivatkozik egy Vona Gábor neve alatt futó twitter oldalra is,  de ez nekem inkább tréfának tűnik mint komolykodásnak…

Imádom,  a céget ahol dolgozom…
A munka izgalmas, kevés s tressz, és még mindig folytathatom az amcsi multi finanszírozását….
Most épp majd 50e-nél tartunk amivel a cég lóg nekem, de úgy tűnik nem tudják kifizetni még vagy egy hónapig…
Sebaj, majd szólok nekik, hogy esetleg kisegítem őket a következő fizetéskor, hátha nem jutna arra hogy kifizessenek…

Tegnap miután Ibikét családostul kivittük a reptérre – mármint nem Ibikét és családját, hanem  Ibikét kikísértük úgy czuzámmen…

Hazafelé még vásárolni is tudtunk – itt megjegyzem elfelejtettem leellenőrizni hogy a Lidli valóban visszatért-e a magyar Pilos tej forgalmazására, a szlovák helyett [ugyanis Kanyizsán már találtunk magyar tejet, habár a pesti üzletekben ez fél éve rendre kudarcba fullad] – sőt Go unszolására Barabást is jobb helyre költöztettük az autóból.

Most egy gyönyörű – egyelőre – zöld sövényen tengetheti izgalmas hétköznapjait…

Apa viszont berinyált ma, és csúnyán meg is bántotta Goo-t…
Amiért elnézést kér, de – már megin’ – félreértett valamit és puffogó vipera módjára próbálta pótolni fogatlanságát…

Ma elkísért munkahelyemre Barabás a pók…
Az autóban vettem észre, mikor lehajtottam a napellenzőt…
Barabásnak egyik oldalt 4, a máik oldalt 2 lába volt, de ez cseppet sem zavarta a közlekedésben… meg úgy semmi másban sem…
Bejárta a napellenzőt, átmászott a lámpán, majd folytatta útját a tető kárpiton, s közben hevesen gesztikulált, integetett… látszott hogy csakúgy mint fiam mindent ezerszeresen él meg…
Gondoltam is, hogy milyen nagy barátság szövődhetne kettejük között… Sajnos mire beértem a munkahelyre, ez a komisz Barabás elbújt…

Sebaj, utazunk még a kocsiban együtt, majd akkor megkérdem van-e kedve fellátogatni az ikrekhez…

Újra együtt a család!
De az ajtó márt nem szorul, a huzat már a múlté,  és a Nyavajások derengő csillagfelhő alatt merülhetnek álomba, már ha ezt 5-10 percen belül abszolválják.

Tegnap Megasztárt néztünk Kanyizán, és a sok selejt között megtetszett egy duó akik Holosy Kornél Lajos vertset zenésítettek meg.

Rövid google keresés után Csinga Blogján leltem a vers szövegére.