BB – Bardócz Blog

- Két izgő-mozgó ÓRIÁS a hasamban

- 16 kg, eddig (33. hét)

- elhatározás – nem szeretnénk programozott császárt

- és a fotóalbum!

Nekiláttam az utolsó köröknek.

Alig több, mint egy hónap, és velünk vannak! Nincs bennem félelem – sem a szüléstől, sem az esetleges kezdeti nehézségektől nem tartok, talán éppen azért, mert lefoglal a mindennapi “túlélés”….viszont egyre kíváncsibb vagyok, egyre többször képzelem el Őket a mi kis világunkban – hogyan is fogunk élni mi így, Prof, Molly, Ők és én…milyen érzés lesz először meglátni Őket, hogy viselik majd a kinti világot……aztán vannak persze gyakorlatiasabb kérdések is – hogy a fenébe fogom rájuk adni azokat a csöppke ruhákat?! Ez most amiatt jutott eszembe, mert tegnap szétválogattam méret szerint a cuccaikat (a nagyobbacskákat átmenetileg eltávolítottam, nem férnek már el a szekrényben), ami nagy-nagy élvezetet nyújt nekem alapvetően, mert mindig gyönyörűséggel tölt el még az is, ha csak nézhetem ezeket a picinyke ruhadarabokat….és persze elképzelem Őket ezekben….valami miatt mindig szunyókálás közbeni képek ezek.

Ezen kívül az ágyneműket és egyéb bébitextíliákat pedig átvasaltam.

Ma a kellékek és segédeszközök fertőtlenítésén van a sor.

Holnap talán összekészítem a kórházi pakkot is…

Így készülök most.

Illetve a régi már nem aktuális, az újat meg nem találtam még meg.

Emiatt kissé ingatag a járásom, sőt, néha komoly kilengéseim vannak….ó, most eszembe jutottak azok a régi jó kis kilengések ingatag járással párosulva…. hát, az a korszak lezárult, azt hiszem.

Új súlypont új élet!

Tegnap bizony eltörött. Nálam.

Bevásárlásban voltunk éppen, sajnos az egyik nagy hipermarket hatalmas hodályában, és ott elszakadt a cérna.

Le kellett lassulnom a régi tempómhoz képest – ok, ez még ment, bár nem mondanám, hogy könnyedén…de hogy ehhez a lomha mozgáshoz még állandó fájdalom is társul, ez már sok volt. Bármilyen mozdulat (kivéve a gépelés ) fájdalommal jár, és ez rohamosan szívja az energiám.  Emellé még betársul az a fajta feszültség, amit a folyton halogatott feladatok okoznak – akkurátusan be kell osztanom minden napra a teljesíthetőt, és ez egyre kevesebb, ami miatt a környezetem (ld. otthon) kezdi elveszíteni azt az állapotát, amiben jól érzem magam….és a feszkó csak dagad idebent. Oh, igen, a józan felem csitít – mit számít most ez, rá se ránts, hiszen a Picik jóléte a fontos most, de az otthonról hozott, belémégett minták nem hagynak, harcolnak. Hogy tudnám elaltatni őket átmenetileg?

Prof türelmes és nagyszerű társ…….bár a reggeli masszírozást elfejtette!

Hmm, írtam, mentettem és mégsem mentette.

Tán jel ez, hogy mégsem kell írnom erről…….hát akkor hagyom, hadd vesszen!

Tegnap Noszvajon jártunk az évi szilvalekvár adagunkat beszerezni.

A falucska a fővárostól 150 km-re van, de ez a lekvár olyan, hogy az ország bármely szegletébe érdemes volna utána menni. Számomra a házilekvár nem utópia, családom nő tagjai mindig is feladatuknak érezték, hogy a spájz polcait ezzel is töltsék - szerencsére soha nem kellett a szánalomraméltó bolti lekvárral  beérnem…. Őszintén szólva nem is értem, miért nevezik azokat a 15-20%-os gyümölcstartalmú színezett zselatinokat lekvárnak – nem akarja vki ezt is levédetni, mármint a lekvár elnevezést?? Szóval ettem én már igazi költeményeket e műfajból, de Róza mama műve új definícióért kiált….lekvár, amiben a szilván kívül SEMMI nincs! Se cukor, se fűszer, se más adalék, csak a gyümölcs, amit a 10-12 órás főzés és folyamatos keverés előtt kimagoznak és ledarálnak, a végeredmény pedig egy kicsit savanykás, kicsit karamellizált, édeskés-füstös tökéletes ízelegy. Jeles hungarikum válhatna belőle!

Elmúlt a hányinger és felváltotta a hasfeszülés – ok, nem egyik napról a másikra, de míg más kismamák gondtalanul örültek a bébiknek, én egyre inkább átéreztem a veszélyeztetettség állapotát.

Ebben segített az idejekorán jelentkező haskeményedés, aminek utána olvasván újabb kockázati tényezőkkel ismerkedhettem meg (talán hasznosabb volna kevesebb szakirodalmat olvasni – az sokszor csak támogatja és hízlalja a félelmeket). Bár ha most visszagondolok, valóban a második trimeszter volt a leggondtalanabb időszak….akkor voltunk nyaralni is: a Fertő-tó környékét jártuk be, és akkor még bírtam a hosszabb sétákat is…..gyönyörű volt az a hét, amit ott töltöttünk – soha még ilyen összhangban nem voltam senkivel, mint Vele. (Mindeközben Fiam bal oldali bordám alá próbálja betuszkolni valamely testrészét – mondhatom, elég bizarr érzés!) Az annak idején készült fotókat újra nézve megmosolyogtató, hogy én már akkor is hasasnak gondoltam magam, és biztos voltam benne, mások is éppen így látnak engem… ha jól emlékszem, büszkeséget éreztem, mikor először átadták a helyet a villamoson.

A 18. hét körül már biztos voltam benne, hogy az Ő mozgásaikat érzem – hol volt az még ettől?!

Apró, finom kis rebbenések, ha nem figyelek, tán észre sem veszem. Persze én már a 12. héten is érezni véltem Őket, még a konkrét helyszínre is emlékszem – a Fehérvári úti piacon…. sorban álltam felvágottért, és mintha belülről megcsiklandoztak volna nagyon finoman…. fülig szaladt a szám, naná. :)

Azt gondoltam, minden nap sor kerül az írásra, de erre máris rácáfoltam – a tegnap kimaradt. Végülis nem kell ennek napi rutinná válnia, írok, ha van miről….bár restanciám még van, de a pótlással is ráérek akár….most is csupán egy gyorsjelentésre futja:

- Profról nem írok - a hozzá kapcsolódó gondolataim és érzéseim nem ide valók…. nagy szerelem ez!

- Molly minden nap bizonyságot tesz, hogy Ő a környék legbájosabb, legeredetibb, legkedvesebb cicalánya, napról-napra jobban szeretem, ha lehet ezt még egyáltalán fokozni.

- A+B eleven, akár két égetnivaló ördögfióka, nagy meccseket rendeznek a hasamban, mondhatni, lélegzet elállító meccseket. Minap azt olvastam, hogy e hét körül (32.) a magzatmozgások alábbhagynak – nos, erre simán rácáfolnak bármikor, nincs itt semmiféle erőtlenedés kérem, a Mieink bőszen fitogtatják erejüket, ha kell, ha nem! Vajon mekkorák lehetnek??

- Én pedig kriplivé avanzsáltam: két napja alig bírok járni, csípőm bal oldalán - állítólag a szalagok nyúlása miatt – irdatlan fájdalom jelentkezik, ha menni próbálok….. sokkal inkább bicegés ez már, mint tisztességes járás…. nem könnyű, nna, bizonyisten nem az! Ezen kívül minden úgy és ott, ahogy kell.

Sajnos a kép nem adja vissza a műveink valós szépségét, de azért csak feltöltöm:

Pandémiás szett

 Így már vígan dolgozhatunk akkor is, ha mondjuk világméretű madárinfluenza járvány törne ki.
Amennyiben a világméretű járvány nem tart tovább mint egy hónap, lesz is elegendő gumikesztyűnk és szűrőmaszkunk.
És valahogy így fogjuk végezni a munkánkat…

Bíszti Boyz

Csak egyre kell ügyelni hogy a maszkokat megfelelően használjuk, ellenkező esetben betegséget kaphatunk vagy meghalhatunk…

Rizikó faktor

Így már biztos jó lesz!

Remélem jól vettük fel a szerelést…