Huhh… az utóbbi hónapokban rendesen el vagyok havazva a melóhelyemen, ezért nem is tudok annyit írni amennyit szeretnék, de cest la vie, mondja a művelt Baszk, szal e van…

Hál Istennek sikerült kiadni a zuglói pecót – ezúttal remélem több szerencsém lesz az albérlőkkel… bár lekopogom, de szimpatikusak nekem – ez jó hir!
A múlthéten kifizettem Feri az erkölcsi ratyi adósságait is.
Gázművek: kb 140e
Elmű: kb 70e
UPC: kb 60e

A pontos számokat még közölni fogom, ahogy a nyomorult egy-két hátrahagyott képeit is, hátha valaki ráismer az utcán.
Ilyen esetben egy gyomrosért egy sör jár, egy nyilvános helyen való megalázásért pedig egy Guiness… ;)

Voltunk a hétvégén családi napozni a Maya dédi telkén – milyen érdekes, hogy ahogy gyermeke születik az embernek, a rokonokat már nem magához viszonyítja, hanem a gyerekhez… legalábbis nálunk így alakult… Így lett Maya mamából Maya dédi, Anyuból Nagyi, és Bettiből Anyu… :)

Ezúttal nem bográcsoztunk, inkább egyszerű túrós csuszát választottunk menünek.
Mikor az asszony leküldött még azt hittem ehhez lesz, de végül kiderült – az ami egy kis agytornával majd minden 10 évesnél idősebb ember számára azonnal kiderülhetett volna – hogy nem a csuszához, de kell vennem TV paprikát is.
Le is battyogtam a tecsóba, és mikor a paprikás standot szemlélem, szemembe ötlik valami…
Nem ugyan olyan a paprikák csomagolása, bár tök egy helyen van, és egy árban is.

Bár szemét multiknál intézzük a családi bevásárlások 80%-át, de azért arra különösen ügyelek hogy legalább a termékek amiket veszünk, hazaiak legyenek…
Nna ezúttal tecsóék a jordániai paprikával vegyítették a magyart amint az remélhetőleg itt is látszani fog:

Képek a családi napról hamarosan… – még én sem láttam őket… :)