A bűntudat sokszor már elviselhetetlenül mardossa lelkem :) , amiért teljesen elhanyagoltam a blogolást – nem csak az írást, de még az olvasást is, most láttam csak, hogy Papesz időközben irogatott ugyan, de a Makikról nem igazán tudósított.

Tegnap voltunk a 15 hónaposan esedékes kötelező oltáson, így számadatokkal is szolgálhatok: Adél a 83 cm-hez 11 200 gr, Barabás 80 cm és 9700 gr – vagyis a Kiccsaj jelentős előnyét még tovább fokozta, jócskán ráverve az Öcsire. Fogügyekben is vezet: 8:7 Adél javára. :) Az önállósodás terén is úttörő a Lányom, leginkább már csak egyedül szeret(ne) enni, amit támogatok is, kivéve, ha kanalas kaja van terítéken – azt még nem mertem bevállalni……….így is minden kajálás után takarítás van. :) Járnak már mindketten szépen, a mászást már inkább csak poénból művelik (ma például, mikor itt volt Anna a fél évvel fiatalabb ikreivel és Lilla lánya elkezdett mászni, Barabás is mellé térdelt és négykézláb követte). Dumálnak is, egyre több hangzót mondanak (Dudus ma elkezdett “buzi”-zni, kissé megilletődötten hallgattam, mert nálunk ez nem járja :) ), néha egy-egy szótag még illik is a helyzetre, ilyenkor elfogult anyjuknak már futnak is össze a könnycseppjei a meghatódottságtól, hogy milyen okos-ügyes-gyönyörű gyermekei is vannak. :) Puszilgatják, simogatják egymást, összebújnak, és persze van, hogy veszekednek, ha az élet úgy hozza. :) Mindketten hajlamosak a hisztire, ha a dolgok nem úgy alakulnak adott pillanatban, ahogy azt Ők szeretnék…de hát ez végül is a “nagyokkal” is megesik. :P

Tömören ennyi. A képek lennének még igazán beszédesek, de erre most tényleg nincs időm. :(